Diósgyőr-Loki

DVTK-DVSC 5-3: legalább a semleges nézők jól szórakoztak

Sport

Öt fordulóval a vége előtt talán volt némi reménysugár a Lokinak a nemzetközi kupaszereplés kivívására, de miután a Puskás Akadémia hazai környezetben alaposan elpáholta a Paksot, egyértelműen győzelmi kényszerben volt a DVSC, hogy a negyedik hely még elérhető közelségben legyen.

Ezt a „kötelezőt” pedig a Diósgyőr otthonában a keleti rangadón kellett volna teljesíteni a csapatnak, ám egy korai hiba átírta a meccs forgatókönyvét, és nem olyan eredmény született, amilyet vártunk volna.

Holott a debreceni szurkolókon semmi sem múlt ezúttal sem, hiszen a szombat esti időpont ellenére szép számmal biztatták az övéiket. A két szurkolótábor jó viszonya okán viszont én speciel több nézőre számítottam volna, így azonban a műsorközlő által bemondott jó hatezer fő számomra csalódás volt.

DVTK-DVSC 5-3 o1g

Nagyon hamar mattolták Megyót

Miként az is, hogy amikor a Bogár Gergő által vezetett mérkőzésen a gyászszünetek (Feledi Lászlóra és Tatár Györgyre emlékeztek) után a Lokomotív alaposan beragadt a rajtnál, hiszen már az első percben az ex-játékosunk, Bényei tekert, és Klimovics a nagyon gyámoltalanul védekező Manrique-t könnyedén lefejelve szerzett gólt a vendégszurkolók általános megdöbbenésére. 1-0. Erre jött válaszul a 6. percben egy veszélyes Dzsudzsák-szabadrúgás, de Odincov hárította a próbálkozást.

Itt jegyezném meg, nagyon hiányzott a találkozóra sérülés miatt nem nevezett montenegrói válogatott Meldin Dreskovics, aki a védelmünk oszlopa szokott lenni. Távollétében ősszel is szenvedett a hátsó alakzatunk. Most is így volt, mivel a helyére betett erősen meccshiányos Romancsuk nagyon könnyűnek találtatott a 22. percben Edomwonyival szemben, így az fejjel mattolta a vendégeket. 2-0. Nagyon közel volt a háromgólos előnyhöz is a DVTK, de a Ferenczi meggondolatlan mozdulata után kapott tizenegyest nem tudták kihasználni. A korábban a hajdúságiakkal is hírbe hozott brazil Pernambuco lövését Megyeri védte nagy bravúrral, majd a kipattanót csapatkapitányunk nagy nehezen eltakarította. Ez pedig adott némi reményt a Lokinak, mivel még a szünet előtt némileg szerencsés körülmények között Baranyai egy lecsorgóból tíz méterről mattolta a hazai kapust. 2-1.

Ez volt egyébként a fiatal játékosnak az első NB I-es gólja, ami után meccsben maradtak a Blagojevics-tanítványok.

A szünetben a vendégszektor büféjével ismerkedtünk, és azt kell, hogy mondjam, barátságosabb árak és bővebb választék is volt is volt szemben a Nagyerdeivel, hiszen a habos vízen és az üdítőn túl lehetett venni például rántott húsos szendvicset 900 forintért, ami kifejezetten finom volt, de egy perecért is csak 500 forintot kellett leszurkolnunk. A szurkolók arcára az első félidő után döbbenet és a csalódottság ült ki, mert nem igazán játszott jól a csapat. Azért bíztunk a legjobbakban és az esetleges pontszerzésben.

Negyvenöt percnyi őrült hullámvasutazás

Ez a kincstári optimizmusunk pedig hamar be is igazolódott, hiszen a 48.percben egy nem túl veszélyes Dzsudzsák lövés kipattant Odincov páncéljáról Bárány elé, aki nem hibázott közelről. 2-2. Micsoda kezdés! Ezután pedig jött a szokásos rigmus a lelátóról, mi pedig elkezdhettünk reménykedni egy jó eredményben. Blagojevics egyébként a második félidőben Ojedirant állította be a harmatgyenge Manrique helyett. Ezen kívül Loncsar ténykedése is megért volna egy misét a stábnál – őt is jobb lett volna lecserélni. A 60. percben bemutatott szerencsétlenkedése miatt meg főleg, ami után egy némileg véleményes Edomwonyi-góllal újra vezetett a DVTK. A montenegrói válogatott középpályás túlságosan is könnyelmű volt Bényeivel szemben, aki végül elpöckölte a labdát előle, és ugyan Romancsukot eltüntették a büntetőterületen belül, hosszas videózás után eldőlt, hogy érvényes góllal büntette a védelmünk újabb bakiját a korábbi Sturm Graz-csatár. 3-2. Erre is lehetett volna viszonylag gyors válaszunk, de Bárány ezúttal közelről mellé lőtte a nagy ziccert. Aztán a DVTK a 68. percben egy szöglet után a csereként beállt Gera első labdaérintése nyomán kétgólosra hizlalta csapata előnyét, ami a meccs ezen szakaszában, komoly előny volt. 4-2.

Hiába, ilyen a futball, ha kihagyod a ziccereidet, az megbosszulhatja magát. A 69. percben Vajda és Loncsar helyére Szécsi és Szuhodovszki állt be.  Ezt követően a 70. percben egy kisebbfajta tűzijáték alakult ki a hazai ketrec előtt, de Odincov mint egy jó festék úgy fogott. Ennek ellenére szinte az egész meccsen hiányoltuk a távoli próbálkozásokat, hiszen ahogy mondani szokás: lövésből lesz a gól. A 83. percben aztán egy 13 méterről leadott lapos Ojediran-lövéssel szépítettünk, így még a pontszerzés esélye is felcsillant számunkra. Ekkortájt már egyébként abszolút labdabirtoklási fölényben volt a Loki, és a hazaiak csak védekezéssel voltak elfoglalva, és vártak az esetleges kontrákra. Ez pedig be is jött, a 94. percben egy labdavesztés után a csereként beálló Fekete révén is eredményesek tudtak lenni, így különösen fájó volt ez a hűvös miskolci este a cívisvárosi fanatikusoknak. Pont nélkül maradtunk.

Oda a Loki nemzetközi kupaszereplése?

A vége 5-3 lett, amire a semleges szurkolók bizonyára csettinthettek, de lokistaként igencsak nyomasztó volt a helyszínen lenni, hiszen hiába voltak meg a lehetőségeink a fordításhoz, ennyi hibát véteni elöl és hátul nem lehet büntetlenül. Ezek után pedig egyrészt vélhetően elúszni látszik nemzetközi kupaszereplés, de tegyük a szívünkre a kezünket ilyen játékkal jobb nem égetni magunkat Európában. Másrészt marad még négy forduló, hogy méltóságteljesen fejezzük be a szezonunkat, ami a sorsolásunkat (Újpest, Ferencváros, Fehérvár, Puskás Akadémia) látva igencsak nehéznek ígérkezik.

– Faragó László –